Írj bátran!
Üzenet küldése

Blog

A narancsízű szalámi


Amikor húsz évvel ezelőtt, nem sokkal a rendszerváltás után, friss diplomásként kijöttem az egyetemről, azt gondoltam, hogy végre eljött a Kánaán, mert immár nem a tervutasítás meg az urambátyám rendszer lesz a fő mozgatóereje a gazdaságnak, hanem a vevő, a fogyasztó, a kereslet kerül a fókuszba.

Azt gondoltam, hogy most már minden "szép és jó lesz", mert nem az inkompetens vezetők (tisztelet mindig a kivételnek), privatizátorok, "üzletemberek" kénye és kedve fogja irányítani a vállalatokat, hanem végre a piac fog diktálni. A kereslet, az igények fogják meghatározni a kínálatot, a jól teljesítők felemelkednek, a gyengék mennek a levesbe. Ahogy elkezdtem marketing-kutató cégemet építeni, hamar rá kellett jönnöm arra, hogy a vevő, az igények, a kereslet, a minőség még nem váltak olyan meghatározó tényezővé, mint ahogy azt én friss diplomásként gondoltam. Sőt! Rá kellett jöjjek, hogy még igen sokat kell tenni azért, hogy a régi beidegződések megváltozzanak, hogy a vevő, a fogyasztó, nagybetűs Vevő és Fogyasztó legyen.

 

De hogy jön ide a narancsízű szalámi?

A 90-es évek derekán, az ébredő magyar kapitalizmus már javában próbálgatta a szárnyait, és ennek megfelelően megjelentünk mi is, vagyis a piackutatók, elemzők, marketingesek.
Egyik első megbízásunk egy húsiparii cégtől jött: be szerettek volna vezetni a piacra egy-két termék-különlegességet, köztük - nehéz ezt leírni - a gyümölcsízű szalámit :-).
Igen. Nem is egyfélét, volt pl. narancsos és ananászos is. Egy nagy nemzetközi vásár keretében végeztük a kóstoltatást, véleményeztetést a közönséggel, és nem kellett hozzá nagy statisztikusi zseninek lenni, hogy el lehessen dönteni: bukás lenne a termék, tehát nem érdemes bevezetni.
Közöltük is a "jó hírt" a megbízónkkal, hogy finoman szólva nincs nagy igény a szalámira!

"Ő ekkor a prospektusukon lévő raktárépületre mutatott, és ezt mondta: "Hát, pedig már tele van velük a raktár." Bizony, már le volt gyártva sok tonna gyümölcsízű szalámi - a vevők valós igényeinek megkérdezése előtt, félig még mindig tervutasításos alapon...
És hogy mi lett ezzel a rengeteg egzotikus szalámival?
A japánok állítólag elég sokat vettek belőle. A többi repiajándék lett. Egyetemi bulikon tűnt fel egy-két szál időnként, ahol jókedvű fiatalok kínálgatták egymásnak a bizarr ínyencséget. A hőskorba ez is belefért.
20 év elteltével azt látom, hogy még mindig nem megy magától a vevői igényekre való koncentrált fókuszálás.

Ma már nem annyira a régi beidegződések állnak a vevőközpontú marketing útjában, hanem a teendők, a határidők, a tőkehiány, az alulképzettség, az ezernyi más feladat, és közben még mindig ott áll az ajtóban a vevő, akiért mi tulajdonképpen dolgozunk, és még mindig ódzkodunk megkérdezni, hogy ki is ő, és mit szeretne, inkább mi próbáljuk megmondani neki, hogy mit akarjon, sőt azt is, hogy ki ő.

Ezért hoztuk létre a Vevőközpontú Marketing Programot, melynek keretein belül hétről hétre megismertetünk Téged annak részleteivel.

Halasi Attila